Ha meghalljuk azt a szót, hogy tájkép, akkor általában dombok, völgyek, emlékekből előszűrődő szép képek jutnak eszünkbe. Szabó Ábel festőművészt rácáfol ezekre az élmény-központú emlékképekre. A Hegyvidék Galériában nyílt kiállításának a különlegessége ugyanis, hogy mások által szinte láthatatlan tájakra kalauzolja el a nézőt. Külvárosi, kihalt épületekbe, elhagyott, már-már kihalt területekre, amelyekről nem is gondolnánk, mennyi élet van bennük. Szabó Ábel viszont megmutatja, hogy ezek a rideg épületek is mekkora varázzsal és szépséggel rendelkeznek.
