Először csak köszönni felejtünk el, aztán visszaköszönni, később az arcok is feledésbe merülnek, míg legvégül már nemcsak a legközelebbi hozzátartozóinkat felejtjük el, hanem önmagunkat is. És mire rájönnénk, hogy ez nem egy kommunikációs krízis, hanem a demencia, addigra már nem jövünk rá semmire. Egy kortárs író így fogalmazta meg a még mindig tabuként kezelt kóros feledékenység létét, illetve meglétét. A Várnegyed Galériában most kiállító 14 művész nemcsak tabukat bont, hanem egyedi szemüvegen keresztül láttatja azt, hogy mit látnak a demenciából a művészek.
